Mikor először vettem fel a munkaruhát nem gondoltam, hogy közös életünk ennyire rövid lesz majd. Alig dolgoztam ugyanis néhány hónapot a számomra álommunkának számító munkahelyen, (remélem nem örökre) bezárták azt egy munkahelyi baleset miatt. A baleset körülményei eléggé érdekesek voltak, többek szerint a véletlen baleset szinte ki is zárható, sokkal valószínűbb egy alaposan átgondolt, és előkészített dolog. Persze ez a megközelítés számomra nagyon krimibe illő, így nem is igazán hiszek benne, annak ellenére, hogy tudom azt, hogy a munka végzés során mindent a megszokott dolgon végeztünk, munkahelyi baleset pedig csak most következett be. Férjem szerint nem is kell ezzel foglalkozni, bár azt a balesetet elszenvedőnek nem szabad elfelejteni, hogy valószínűleg jár neki a baleseti kártérítés összege, mely eléggé magas lehet a jelenlegi körülmények fényében. Szerintem azonban Emőke ezen egyenlőre nem szeretne gondolkodni, első célja az, hogy haza mehessen a kórházból gyógyulnak minősítve.