Általában sportos életet élek, az irodában is mindig fel meg le szoktam lépcsőzni a nyolcadik emeletre, kivéve ebéd után. Mert akkor tele van a hasam és úgy se nem egészséges, se nem esik jól.
Szóval olyankor lifttel szoktam menni, amit utálok, mert tök kínos a látásból ismert emberekkel, kínosan préselődni percekig. És tudja az ember, hogy illene valami mondani, „ de szép napunk van ma”, „hogy megy a meló” satöbbi, de hát igazából a hátam közepére nem kívánom. Szóval mindig az a vége, hogy vagy a cipőm orrát bámulom unásig, és után a körmeimet csekkolom, majd ismét a cipőm orrát bámulom amíg felérünk. Illetve nem mindig van így szerencsére, mert nemrég tettek ki a lift oldalára liftreklámot. Ez ilyen nagy plakát, különböző hirdetők dolgait olvasgatom rajta, amíg megyek fel ebéd után. Jó, mert van mit nézni – sőt, van miről csacsogni és még hasznosnak is mondhatjuk, mert sokszor olyasmi jön szembe, ami érdekes nekem is. Feleannyira nem kínos és nem unalmas így a liftezés, mint előtte.